5 aritmia elleni gyógyszer és orvosi eljárások a megbirkózáshoz

Az aritmiák olyan szívbetegségek, amelyek a normál pulzusszám megzavarását okozzák. Egyes enyhe esetekben az aritmiák nem igényelnek különleges kezelést. Súlyosabb esetekben azonban szívritmuszavar-kezelésre van szükség, mert szélütést vagy szívelégtelenséget okozhat. Tehát milyen lehetőségek vannak az aritmia kezelésére szolgáló gyógyszerekre és orvosi eljárásokra a szívbetegség kezelésére? Tekintse meg a következő antiaritmiás gyógyszerek véleményét.

Gyógyszeres lehetőségek a szívritmuszavarok kezelésére

Az aritmiák kiújulhatnak, és zavaró tüneteket okozhatnak, mint például a pulzusszám változásai (gyorsabb, lassabb vagy szabálytalan), amelyeket egyesek lüktető érzésként tapasztalnak. Néha a tüneteket légszomj, mellkasi fájdalom, szédülés és gyengeség is követi.

Szerencsére ennek a szívritmuszavarnak a tünetei enyhíthetők, kiújulása megelőzhető szívritmuszavarok gyógyszeres kezelésével. A Vaughan-Williams osztályozási rendszer szerint a szívritmuszavar-gyógyszereket 4 fő kategóriába sorolják, számos további gyógyszerrel, köztük:

1. I. gyógyszerosztály

Az I. osztályú antiaritmiás szerek a nátriumcsatorna-blokkolók egy csoportja, amelyek a szív elektromos vezetésének lelassítására szolgálnak. Ennek oka az, hogy a szív elektromos zavarai az aritmiák egyik oka, mert lelassíthatják, felgyorsíthatják, sőt növelhetik a pulzusszámot.

Tanulmányok kimutatták, hogy a gyógyszer használatának végzetes mellékhatása a halál. Ennek nagy valószínűséggel a túladagolás az oka, ami a gyógyszer ajánlott adagjának túllépése vagy más olyan gyógyszerek alkalmazása, amelyek megváltoztatják az anyag eliminációs kinetikáját.

Ezért az aritmiás gyógyszerek alkalmazásának nagyon óvatosnak és az orvos ajánlásainak megfelelően kell lennie.

Az I. osztályba tartozó gyógyszerek példái közé tartozik az etmozin (moricizin), a rythmol SR (propafenon), a Norpace CR (dizopiramid), a dilantin (fenitoin), a prokanbid (prokainamid), a xilokain-HCl (lidokain), a quinidex extendabs (kinidin) és a mexitil (mexiletin). . ).

2. Kábítószer osztály II

Ez a II. osztályú antiarrhythmiás gyógyszer a béta-blokkolók egyik fajtája. Ez a gyógyszer úgy fejti ki hatását, hogy blokkolja a szimpatikus idegrendszer stimulációját a szív felé, ezáltal csökkenti az impulzusok szívbe jutását.

Ezenkívül ez a gyógyszer csökkentheti a vérnyomást is, amely blokkolja az epinefrin (adrenalin) hormon hatását, így a pulzus nem haladja meg a normál ütemet.

Az aritmiás gyógyszer alkalmazásakor fellépő gyakori mellékhatások az alvászavar, a súlygyarapodás, a fáradtság, valamint a hideg kezek és lábak.

A béta-blokkolókat általában a szívritmuszavarok, például a tünetekkel járó supraventrikuláris tachycardia (SVT) első vonalbeli kezeléseként alkalmazzák.

A béta-blokkolók példái közé tartozik a sectral pro (acebutolol), az innopran XL pro (propranolol), a brevibloc pro (esmolol), az inderal pro (propranolol), az inderal LA pro (propranolol) és a hemangeol pro (propranolol).

3. Gyógyszerosztály III

A III. csoportba tartozó aritmiás gyógyszerek a káliumcsatorna-blokkolók egy osztálya, amelyek feladata a káliumcsatornák megkötése és blokkolása, ami viszont meghosszabbíthatja a sejtmembránok repolarizációját. A repolarizáció az az állapot, amikor a sejtmembrán nyugalomban van, vagy nem kap stimulációt.

A káliumcsatornák blokkolásával a sinoatrialis és az atrioventricularis teljesítmény nem csökken. A szinoatriális, más néven szinuszcsomó, a szív jobb felső részében található sejtek gyűjteménye. Ezek a sejtek elektromos jeleket küldenek, hogy a szívizom rendszeresen összehúzódhasson.

Míg az atrioventrikuláris egy csomópont, amely a pitvarok és a kamrák között helyezkedik el. Feladata a szív elektromos aktivitásának szabályozása.

Ennek a gyógyszernek a használatát orvosnak kell felügyelnie, mert a mellékhatások befolyásolhatják a szívritmust, nevezetesen a pulzusszám 60 ütés/perc alá csökkenését és a szívcsomó-működési zavarokat okozhatják.

A káliumcsatorna-blokkolók példái közé tartozik a pacerone pro (amiodaron), a tikosyn pro (dofetilid), a multaq pro (dronedaron), a cordarone pro (amiodaron) és az apace pro (sotalol).

4. Gyógyszerosztály IV

A IV. csoportba tartozó aritmiás gyógyszerek a kalciumcsatorna-blokkolók egy osztálya, amelyek blokkolják a kalciumcsatornákat, ezáltal csökkentve a kalciumionok mozgását a sejtekben az akciós potenciál alatt.

Vagyis szabályozza a kalcium bejutását az izomsejtekbe úgy, hogy az ne okozza a szív simaizomzatának túlzott összehúzódását, ellazítja az erek simaizomzatát, és csökkenti a szív vezetési sebességét.

Ezen antiaritmiás szerek mellékhatásai a bradycardia, fejfájás, ödéma (a test duzzanata) és a vérnyomás normál alá csökkenése (hipotenzió).

A kalciumcsatorna-blokkolók példái közé tartozik a dilt-XR pro (diltiazem), az izoptin SR pro (verapamil), a tiazac pro (diltiazem), a cartia XT pro (diltiazem), a cardizem LA pro (diltiazem) és a calan pro (verapamil).

5. Egyéb aritmiás gyógyszerek

Ezenkívül számos más típusú gyógyszert is használnak az aritmiák kezelésére, beleértve:

Adenozin

Az adenozin egy olyan gyógyszer, amelyet különféle szívritmuszavarok kezelésére használnak, és szívterhelési tesztek során veszik be. Ez a gyógyszer folyékony formában kapható, amelyet vénába adott injekcióval alkalmaznak. Ezt a gyógyszert nem szabad más koffeint tartalmazó gyógyszerekkel együtt alkalmazni a mellékhatások kockázata miatt.

Ha görcsrohamai, asztmája vagy tüdőtágulása (krónikus obstruktív tüdőbetegség) van, tájékoztassa kezelőorvosát, mielőtt elkezdi szedni ezt az antiarrhythmiás gyógyszert. A lehetséges mellékhatások közé tartoznak a görcsrohamok, mellkasi fájdalom, légszomj, fejfájás és hirtelen zsibbadás.

Digoxin

A digoxint általában szívelégtelenség és aritmiák kezelésére használják. Ennek a gyógyszernek az a funkciója, hogy segítse a szív jobb működését, miközben a szívfrekvencia szabályozása normális marad.

A digoxin tabletta, kapszula és folyékony formában kapható, és általában csak naponta egyszer veszik be. Tájékoztassa kezelőorvosát, ha antacidokat, antibiotikumot vagy egyéb szívgyógyszert szed.

Az antiaritmiás gyógyszer alkalmazása után fellépő mellékhatások közé tartozik a szédülés, szabálytalan szívverés, látásromlás, hányinger és hányás, valamint hasmenés.

Amire figyelni kell az aritmia elleni gyógyszerek szedésekor

A gyógyszeres kezelés az aritmia kezelésének lépéseként valóban hatékony módja a tünetek szabályozásának. Mindazonáltal, hogy használhatja-e az aritmia kezelését, orvosi engedély szükséges. Ennek az az oka, hogy bizonyos egészségügyi problémákkal küzdőknél nem minden gyógyszer biztonságos.

Ezenkívül egyesek különböző gyógyszerekre is reagálnak. Emiatt vannak olyan emberek, akik nem alkalmasak bizonyos szívritmuszavar elleni gyógyszerek szedésére, mert szervezetük szokatlan reakciókat vált ki. Az adagolást és a gyógyszer bevételének idejét is meg kell felelniük az orvos utasításainak.

Kérdezzen meg egy kardiológust, aki olyan állapotokat kezel, amelyeket esetleg el kell kerülnie vagy korlátoznia kell, például kávét, alkoholt vagy más gyógyszereket.

Hogyan kezeljük a szívritmuszavarokat a gyógyszerszedésen kívül

Ha a szívritmuszavar gyógyszeres kezelése sem enyhíti a szívritmuszavart, az orvos további intézkedéseket fog tenni, nevezetesen orvosi eljárásokat javasol.

A Nemzeti Szív-, Tüdő- és Vérintézet szerint az aritmiák kezelésére végzett orvosi eljárások a következők:

1. Kardioverzió

A kardioverzió, más néven defibrilláció, egy olyan orvosi eljárás, amelyet akkor kell elvégezni, ha egy aritmiás beteg hirtelen szívrohamot kap. Az is szükséges, hogy a pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél magas legyen a stroke vagy a szívelégtelenség kockázata.

A kardioverziót általában szívsebész végzi, ami néhány percet vesz igénybe. Az előkészítés érzéstelenítő vénába történő beadásával kezdődik, hogy elveszítse az eszméletét. Ezután az elektródát a mellkasára vagy a hátára helyezik.

A készüléken található egy kardioverziós gép, amely rögzíti a szív elektromos aktivitását, és sokkot küld a szívnek. Ha készen áll, egy vagy több sokkot adnak le a normál szívritmus helyreállítása érdekében.

Az eljárás után néhány órát pihennie kell a kórházban. Az orvosok és az egészségügyi személyzet figyelemmel kíséri a szívritmust és a vérnyomást a szövődmények elkerülése érdekében. Kibocsátás után szívritmuszavar elleni gyógyszert írnak fel Önnek.

Bár ritka, a kardioverzió mellékhatásokat okozhat, például vörös kiütést a bőrön, vérrög felszakadását, amely végül stroke-ot okoz. Az antiarrhythmiás szerek mellett véralvadásgátló vagy vérlemezke-gátló szereket is kap.

2. Rádiófrekvenciás abláció

A rádiófrekvenciás abláció az aritmiák kezelésére szolgáló eljárás, bemetszéssel küldött rádiófrekvenciás jelek segítségével. A metszési folyamat általában lézerfény- vagy hidegenergiát használ (krioabláció).

Ezt az eljárást kifejezetten bizonyos típusú aritmiák, például kamrafibrilláció és pitvarfibrilláció kezelésére hajtják végre.

Minden típusú abláció szívkatéterezést igényel, hogy rugalmas csövet helyezzenek a szívbe. De mielőtt ez megtörténne, először érzéstelenítést kap, hogy nyugodtabb legyen, és ne érezzen fájdalmat. A katéter behelyezésére szolgáló lyuk a kar, az ágyék, a felső comb vagy a nyak körül van kialakítva.

Fluoroszkópos képalkotó módszerre is szükség van, hogy segítse a sebésznek a katéter szív felé való helyzetét. Egyes katéterek néha huzalelektródákkal vannak felszerelve, amelyek rögzítik és meghatározzák a kóros szívverés forrását.

Amint a katéter sikeresen a helyére került, energiahullámot küldenek heg (ablációs vonal) létrehozásához. Ez a heg gátat szab a sérült szövet elektromos impulzusainak, így az aritmia nem fordul elő újra.

Ezt követően az orvos kihúzza a katétert és lezárja a sebet. Általában arra kérik Önt, hogy az éjszakát a kórházban töltse a kezelés alaposabb ellenőrzése érdekében. Ezenkívül tilos sokat mozogni, hogy elkerülje a vérzést a hegben. Ezért az orvos szívritmuszavar-gyógyszereket és egyéb gyógyszereket ad a szervezet felépülésének támogatására.

A kardioverzióhoz hasonlóan a szívablációs eljárások is okozhatnak mellékhatásokat, például fertőzést, vérzést, érkárosodást és vérrögöket.

3. Pacemaker

A sebészeti beavatkozások mellett az aritmia kezeléséhez pacemaker is használható. Ezt az eszközt a mellkasra vagy a hasra helyezik, hogy segítsenek a kóros szívritmusok szabályozásában azáltal, hogy elektromos impulzusokat küldenek a szívbe.

A pacemaker használatával megelőzhető a fáradtság és az ájulás, ezáltal segítve az aritmiás betegek aktívabb működését. A szívsegédeszköz használata a beteg egészségi állapotától függően átmeneti vagy állandó lehet.

4. Beültethető kardioverter-defibrillátor (ICD)

A pacemaker mellett beültethető kardioverter-defibrillátor (ICD) is elérhető. Ez az eszköz nagyon gyors szívverésben, például kamrai tachycardiában szenvedő betegek számára ajánlott. Hasonlóan azoknál az embereknél, akiknél fennáll a hirtelen szívroham kockázata, erősen ajánlott az eszköz használata.

Az ICD egy elemmel működő eszköz, amelyet a bőr alá ültetnek be a kulcscsont közelében, hasonlóan a pacemakerhez. Egy vagy több elektródákkal végződő vezeték egy vénán keresztül a szívbe kerül. A cél a szívritmus monitorozása.

Még akkor is, ha használja ezt az eszközt, szívritmuszavar-gyógyszereket és egyéb gyógyszereket kell szednie a szívműködés stabil tartása érdekében.

5. Labirintus eljárás

A sebész bemetszést végez a szív felső szövetében, hogy labirintusszerű heget hozzon létre. Ezért ezt az eljárást labirintus eljárásnak nevezik.

Ennek a kezelésnek a célja egy szöveti gát létrehozása, hogy az elektromos impulzusok többé ne okozzanak szívritmuszavart. Erre általában akkor kerül sor, ha a korábbi orvosi eljárások nem kezelték hatékonyan az aritmiát.


$config[zx-auto] not found$config[zx-overlay] not found