emailvision.org

A Hodgkin limfómán kívül más típusú limfómák vagy limfómák, nevezetesen a non-Hodgkin limfóma. E két típus közül a limfóma vagy non-Hodgkin limfóma a nyirokrák leggyakoribb típusa. Valójában az esetek száma magasabb, mint más típusú vérrák, például a leukémia vagy a mielóma multiplex. Tehát mi a non-Hodgkin limfóma? Mik az okai, tünetei és hogyan kell kezelni?

Mi a non-Hodgkin limfóma?

A non-Hodgkin limfóma olyan rák, amely az emberi test nyirokrendszerében alakul ki. Ez a fajta rák limfocitákból (egyfajta fehérvérsejtből) indul ki, amelyek rendellenesen fejlődnek ki.

Ezek a limfocita sejtek a nyirokrendszer különböző szöveteiben találhatók, mint például a nyirokcsomókban, a lépben, a csontvelőben, a csecsemőmirigyben, az adenoidokban és a mandulákban, valamint az emésztőrendszerben. A nyirokrendszer az emberi immunrendszer része, amely szerepet játszik a fertőzések és különféle egyéb betegségek elleni küzdelemben.

A non-Hodgkin-limfóma B- vagy T-limfocitákból indulhat ki.A B-limfóma sejtek antitesteknek nevezett fehérjék termelésével szerepet játszanak a szervezet baktériumokkal (baktériumokkal és vírusokkal) szembeni védelmében.

Míg a T-limfocita sejtek szerepet játszanak a baktériumok vagy abnormális sejtek elpusztításában a szervezetben. Azonban számos más típusú limfocita sejt szerepet játszik az immunrendszer sejtjeinek aktivitásának növelésében vagy lelassításában.

A Lymphoma Action jelentése szerint a non-Hodgkin limfóma rák gyakrabban fordul elő 55 év feletti felnőtteknél. Ez a fajta rák azonban gyermekeknél is előfordulhat. Ez a fajta rák gyakoribb a férfiaknál, mint a nőknél. További információért forduljon orvosához.

Különbség a Hodgkin-limfóma és a non-Hodgkin-limfóma között

A Hodgkin limfómával ellentétben a non-Hodgkin limfóma B vagy T limfocitákból indulhat ki, míg a Hodgkin limfóma csak B limfocitákból indul ki, a non-Hodgkin rák pedig nem tartalmaz Reed-Sternberg sejteket, mint a Hodgkin-kór típusa.

Ezenkívül a non-Hodgkin-féle nyirokrák nagyobb valószínűséggel terjed a test más szerveire is. Amíg Hodgkin-rákban van, a terjedés lehetséges, bár az eset meglehetősen ritka.

Melyek a non-Hodgkin limfóma típusai?

Alapvetően a non-Hodgkin-limfóma ráknak több tucat típusa van. Az ilyen típusú nem-Hodgkin-rákok az érintett sejt típusától, a sejtek érettségétől, amikor rákosodtak, és egyéb tényezőktől függenek.

Az érintett sejtek típusa alapján a non-Hodgkin limfómát két típusra osztják, nevezetesen a B-sejtes limfómára és a T-sejtes limfómára, míg a növekedési és terjedési sebesség alapján a non-Hodgkin-rákot a lassú limfómára, ill. lusta (alacsony fokozatú) és agresszív limfóma (magas fokozat).

Vannak azonban nem-Hodgkin típusok is, amelyek lassan növekvő típusról gyorsabban növekvő típusra váltanak. Ezt a típust transzformációnak is nevezik.

Ezen osztályozás alapján a felnőtteknél a non-Hodgkin-nyirokrák leggyakoribb altípusai a következők:

• Diffúz nagy B-sejtes limfóma(DLCBL)

Ez az altípus a non-Hodgkin limfóma leggyakoribb típusa. Ahogy a név is sugallja, a DLCBL olyan B-limfocita sejtekből fejlődik ki, amelyek gyorsan vagy agresszíven növekednek és terjednek. Az ebben az altípusban található abnormális sejtek szétszórtak (diffúzak), ha mikroszkóp alatt nézzük őket.

• Follikuláris limfóma

A limfóma ezen altípusa B-limfocitákból fejlődik ki, de lassan növekszik. Ez az altípus a leggyakoribb alacsony fokú non-Hodgkin-rák. Ebben az altípusban az abnormális B-sejtek gyakran felhalmozódnak a nyirokcsomókban tüszők (csomók) formájában.

• Burkitt limfóma

A limfóma ezen altípusa B-limfocitákból fejlődik ki, és általában nagyon gyorsan növekszik. A Burkitt-limfómának három fő típusa van: endémiás (főleg Afrikában fordul elő, és krónikus maláriához és az Epstein-Barr vírushoz kapcsolódik), szórványos (Afrikán kívül jelenik meg, és az Epstein-Barr vírussal is összefüggésbe hozható) és társul. immunhiányos betegeknél (általában HIV-fertőzötteknél vagy szervátültetésen átesetteknél alakul ki).

Melyek a non-Hodgkin limfóma jelei és tünetei?

A limfóma vagy non-Hodgkin limfóma leggyakoribb tünetei a következők:

• Duzzadt nyirokcsomók a nyakban, a hónaljban vagy az ágyékban, amelyek általában fájdalommentesek.
• Sok izzadás éjszaka.
• Láz.
• Megmagyarázhatatlan fogyás.
• Mellkasi fájdalom, köhögés vagy légzési nehézség.
• Folyamatos fáradtság.
• Duzzadt vagy fájdalmas has.
• A bőr viszketése.

Ezek a tünetek gyakran ugyanazok, mint más betegségek. Ha azonban ezek a tünetek tovább tartanak és nem múlnak el, azonnal forduljon orvoshoz.

Mi okozza a non-Hodgkin limfómát?

A non-Hodgkin-limfóma oka általában a limfocitasejtek DNS-ének megváltozása vagy mutációja. Ez a DNS-mutáció a limfocitasejtek kontrollálatlan növekedését és osztódását okozza. Ez abnormális limfociták felhalmozódását okozza a nyirokcsomókban, ami tüneteket, például duzzanatot okoz.

Mindeddig a tudósok még mindig nem ismerik a DNS-mutációk és az ellenőrizetlen sejtosztódás okát. Bizonyos esetekben azonban ezt az állapotot gyakran a legyengült immunrendszer okozza.

Ezenkívül bizonyos tényezők növelik a betegség kockázatát. A következő tényezők növelhetik a non-Hodgkin limfóma kockázatát:

• Az immunrendszert gyengítő orvosi kezelések, például szervátültetés után szedett gyógyszerek.
• Egyes vírusok és baktériumok által okozott fertőzések, például a HIV vírus, az Epstein-Barr vírus és a Helicobacter pylori baktérium (a gyomorfekélyt okozó baktérium).
• Az anamnézisben szereplő autoimmun betegségek, például rheumatoid arthritis, lupus vagy Sjögren-szindróma.
• Túlzott expozíció vegyszereknek, például gyomirtóknak és peszticideknek.
• Idősek, mégpedig 55 évesen.

A fenti kockázati tényezők közül egy vagy több fennállása nem jelenti azt, hogy biztosan ebben a betegségben szenved. Másrészt egy ilyen betegségben szenvedő személynek ismeretlen kockázati tényezői lehetnek. Erről bővebben beszéljen orvosával.

Mik a lehetséges kezelési lehetőségek?

A non-Hodgkin limfóma kezelését a rák típusa és stádiuma, életkora és általános egészségi állapota alapján határozzák meg. A lassan növekvő limfóma típusokban, különösen azokban, amelyek nem okoznak tüneteket, általában nincs szükség kezelésre.

Ebben az állapotban az orvos felkéri Önt, hogy havonta végezzen rendszeres ellenőrzéseket, hogy figyelemmel kísérje állapota előrehaladását. A tüneteket okozó agresszív limfóma esetén azonban azonnali orvosi kezelésre van szükség.

Íme néhány kezelési mód, amelyeket az orvosok általában javasolnak:

• Kemoterápia

A kemoterápiát gyógyszerek vagy injekciók adásával végzik a rákos sejtek elpusztítására. Ez a fajta kezelés alkalmazható önmagában vagy más kezelésekkel kombinálva.

• Sugárkezelés

A sugárterápia nagy energiájú sugarakat használ a rákos sejtek elpusztítására. Ez a fajta kezelés önmagában vagy más kezelésekkel kombinálva is elvégezhető.

• Őssejt- vagy csontvelő-transzplantáció

Ebben a kezelésben az orvos a rákos őssejteket egészséges őssejtekre cseréli, amelyeket az Ön szervezetéből vagy donortól vesznek. Mielőtt ezt az eljárást elvégezné, általában először kemoterápián vagy sugárterápián kell átesnie.

• Biológiai terápia

Az orvosok biológiai terápiát vagy immunterápiát javasolhatnak. A non-Hodgkin limfóma leggyakoribb immunterápiája a rituximab vagy az ibrutinib. Ezek a gyógyszerek erősítik az immunrendszert a rák elleni küzdelemben.

Ezek a gyógyszerek különböző mellékhatásokat okozhatnak. Ezért mindig konzultáljon orvosával a megfelelő kezelés típusáról, beleértve az előnyöket és hátrányokat is.