emailvision.org

Törések vagy törések a csont bármely részén előfordulhatnak, beleértve a kezet, a lábfejet, a csuklót és a bokát. Azonban ezeken a gyakori csonthelyeken kívül a csípőben és a medencében is előfordulhatnak törések (kismedencei törés). Ha többet szeretne megtudni az ilyen típusú törésekről, íme, teljes körű információ a medencetörésekről, amelyeket tudnia kell.

Mi az a kismedencei törés?

A medencetörés olyan törés, amely a medencét alkotó egy vagy több csontban történik. A medence egy csontcsoport, amely a törzs végén, a gerinc és a lábak között helyezkedik el. Feladata, hogy segítse az izmok megkötését és az alsó hasi szervek védelmét, mint például a hólyag, a belek és a végbél.

A medencecsontok közé tartozik a keresztcsont (a gerinc alján lévő nagy háromszögletű csont), farkcsont (farcsont) és csípőcsont. A csípőcsont mind a jobb, mind a bal oldalon három csontból áll, az úgynevezett csípőcsontból, pubisból és ischiumból.

Ez a három csont elválik gyermekkorban, de aztán összeolvad az életkorral. E három csont találkozása alkotja az acetabulumot is, amely a medence üreges csésze formájú része, és a csípőízület foglalataként funkcionál. Az acetabulum a medencét a combcsonttal (combcsonttal) köti össze.

A medencetörés a törések ritka típusa. Az OrthoInfo szerint a csípőtáji törések száma a felnőttek összes törésének csak körülbelül 3%-ában fordult elő. A törések gyakoribb típusai a csuklótörés, a bokatörés, valamint a kulcscsont- vagy válltörés.

Bár ritkák, a súlyos csípőtörések életveszélyesek lehetnek. Ennek az az oka, hogy a medencecsont közel van a nagy erekhez és szervekhez, így az ezen a helyen lévő csonttörések szervkárosodást és vérzést okozhatnak. Ezért az ilyen típusú törések gyakran sürgősségi orvosi ellátást igényelnek.

Kismedencei törés jelei és tünetei

A medencetörés vagy a csípő- és csípőtörés gyakori jelei és tünetei a következők:

• Fájdalom az ágyékban, a csípőben vagy a hát alsó részén.
• Képtelen felkelni vagy felállni, különösen esés után.
• Nem tudja felemelni, mozgatni vagy elforgatni a lábát.
• Nehéz járás.
• Duzzanat és véraláfutás a medence területén és környékén.
• Zsibbadás vagy bizsergés az ágyékban vagy a lábakban.
• Egyenlőtlen lábhossz, általában a sérült csípőn lévő láb rövidebb, mint a másik.
• A sérült csípő oldalán lévő láb kifelé mutat.

Súlyos esetekben a csípőtörés olyan tüneteket okozhat, mint a hüvelyből, a húgycsőből (a vizeletet a húgyhólyagból a testen kívülre szállító cső) vagy a végbélből (a vastagbélből származó szilárd hulladékot tartalmazó tér). szervezeten kívül), vagy vizelési nehézség. Ha ezen tünetek közül egy vagy több jelentkezik, azonnal forduljon orvoshoz.

A medencetörés okai és kockázati tényezői

A kismedencei törések vagy a csípő- és csípőtörések gyakori oka a csontterület erős ütése, például egy nagy sebességű autó- vagy motorbaleset vagy egy magasból való esés. Ebben az állapotban kismedencei törések előfordulhatnak bármilyen életkorú, még egészséges embernél.

A medence- és csípőtöréseket azonban a csontritkulás, például a csontritkulás is okozhatja. Az ilyen állapotú embereknél még a medencét érő csekély ütés is törést okozhat a csont ezen részén. Ennek a kismedencei törésnek az oka általában időseknél fordul elő, olyan öregedési tényezők miatt, amelyek csontritkulást okoznak.

Ritka esetekben csípőtörések is előfordulhatnak a magas sporttevékenység miatt, ami miatt az ischium csont elszakad a csonthoz tapadt izomtól. Ezt az állapotot avulziós törésnek is nevezik. A kismedencei törések általában fiatal sportolóknál fordulnak elő.

A fenti okokon kívül számos tényező növeli a medence- vagy a medence- és csípőtörés kockázatát, nevezetesen:

• Női nem, különösen a menopauza kezdete után, amely gyorsabban okozhat csontsűrűség-csökkenést, mint a férfiak.
• Életkor növekedés. Minél idősebb Ön, annál hajlamosabb a csípő- és csípőtörésekre.
• Családi anamnézis, vagyis ha a szüleidnek csípőtörése volt, nagy a kockázata ennek.
• Nem kap elég kalciumot és D-vitamint. Mindkét tápanyag fontos a csontok erősítéséhez.
• A testmozgás hiánya, például a séta, a csontok és az izmok gyengüléséhez vezet, így nagyobb eséllyel eshet el és eltörhet a csípője.
• Dohányzási szokások és túlzott alkoholfogyasztás.
• Az agyat és az idegrendszert érintő egészségügyi állapotok, amelyek növelik az esések kockázatát, például szélütés, demencia, Parkinson-kór és perifériás neuropátia.
• Egyéb krónikus betegségek, mint például a törékeny csontokat okozó endokrin rendellenességek, a kalcium és a D-vitamin felszívódását csökkentő bélrendszeri rendellenességek, valamint az alacsony vércukorszint és alacsony vérnyomás növelik az elesés kockázatát.
• Bizonyos gyógyszerek, például szteroidok hosszú távú alkalmazása.

Kismedencei törés diagnózisa

A medencetörés vagy törés diagnosztizálásához kezelőorvosa megvizsgálja a medencéjét és a csípőjét fizikai tünetek szempontjából. Ezután képalkotó vizsgálatokat végeznek a diagnózis megerősítésére és a törés súlyosságának ellenőrzésére. Az elvégezhető tesztek a következők:

• A röntgenfelvételek csonttörést mutathatnak.
• A CT-vizsgálat részletesebben mutatja a csontterületeket, különösen bonyolultabb medencetörések esetén.
• MRI, amely részletesebb képeket mutat a csontról és a környező szövetekről, különösen az esetleges stressztörések ellenőrzésére.
• Uretrográfia, amely képeket mutathat a húgycsőről, hogy megnézze, van-e sérülés a törés következtében.
• Angiográfia, amely képeket mutathat a medence körüli erekről.

Csípő- és csípőtörések kezelése

A medencetörések kezelése betegenként eltérő lehet. Ez a törés mintájától, a csont elmozdulásának mértékétől, a sérülés állapotától és a beteg általános állapotától függ.

Nem súlyos csípőtáji töréseknél, amikor a csont nem, vagy csak kismértékben mozdul el, a nem műtéti kezelés elegendő ennek az állapotnak a kezelésére. Az ilyen típusú törésekhez azonban nincs szükség gipszre, mint a kéz- és lábtörésekre.

Ebben az állapotban előfordulhat, hogy csak körülbelül három hónapig kell gyalogjárót, például mankót (botot) vagy tolószéket használnia, amíg a csontja meg nem gyógyul. Fájdalomcsillapítókat, nem szteroid gyulladáscsökkentő szereket (NSAID-okat) vagy véralvadásgátlókat is fog kapni, hogy csökkentse a vérrögképződés kockázatát a medencében és a lábakban.

Súlyos csípőtörések esetén azonban a műtét a leghatékonyabb intézkedés ennek az állapotnak a kezelésére. A műtét előtt azonban az orvos először foglalkozik a sokkkal, a belső vérzéssel és a szervkárosodással. A cél a vérzés visszaszorítása és a sérült beteg állapotának stabilizálása.

A műtét során egy vagy több típusú törési műtétet végezhet. Íme néhány, a medencetörések műtéti típusa, amelyeket gyakran végeznek:

• Belső tolltartó működés

Az ilyen típusú törési műtéteknél a csontokat normál helyzetükbe igazítják, majd csavar alakú tollal vagy fémlemezzel a csont felületén összeillesztik. Ez a toll arra szolgál, hogy megtartsa a csont helyzetét, amíg meg nem gyógyul.

• Külső tollrögzítési művelet

A belső használat mellett kezelőorvosa rögzítést vagy tollat ​​is használhat, amelyet külsőleg a bőre vagy teste alá helyez. Az ilyen típusú műtéteknél csavarokat helyeznek be a csontba a bőrön és az izomban lévő kis bemetszéseken keresztül. Ezután a csavarokat úgy kell kialakítani, hogy a medence mindkét oldalán kilógjanak a bőrből.

A kiálló csavarból a bőrön kívül egy szénszálas rúd van rögzítve, amely a törött csont megfelelő helyzetben tartását szolgálja. Bizonyos esetekben ez a külső toll a csont gyógyulásáig használható. Azoknál a betegeknél azonban, akik nem tudják sokáig használni ezt az eszközt, a külső rögzítést csak addig alkalmazzák, amíg más kezelési eljárásokat nem lehet végrehajtani.

• Csípőprotézis műtét

Különösen a csípőtáji területen, különösen az acetabulumban gyakran javasolt a csípőprotézis műtét. Ezt a fajta műtétet akkor hajtják végre, ha csípőtörése megzavarta a csípőízület golyójának vérellátását.

Ez a sérülés általában töréses idős embereknél fordul elő combnyak vagy nem gyógyuló combnyak. Ami a toll működését illeti, önmagában nem elegendő a csont helyreállításához és stabilizálásához.

Ez a fajta műtét teljesen vagy részben elvégezhető. A teljes csípőprotézis műtét során a felső combcsont (comb) csontját és a csípőcsontban lévő foglalatot fémből készült protézissel vagy műcsonttal helyettesítik.

A részleges csípőprotézis műtétet úgy hajtják végre, hogy a törött combcsont fejét és nyakát eltávolítják, majd fémből készült mesterséges csonttal helyettesítik. Ezt a fajta műtétet általában akkor hajtják végre, ha a törött csont hegye elmozdul vagy megsérül, és általában olyan felnőttek számára javasolt, akiknek más egészségi állapotuk vagy kognitív károsodásuk van, és nem képesek önálló életre.

• Csontváz vontatás

A csontváz vontatása olyan eszköz, amely csigákból, húrokból, súlyokból és egy ágyra szerelt fémvázból áll. Ez a teherszíjtárcsa-rendszer a csontdarabok megfelelő helyzetbe állítására szolgál.

Csípő- és csípőtöréseknél a csontváz vontatását gyakran használják a sérülés után, és a műtét után felszabadulnak. Néha az acetabulum törései önmagában a csontváz vontatásával korrigálhatók. Ez a döntés azonban nagyon ritka.

A csontváz vontatása során fémcsapokat ültetnek be a combcsontba és a lábszárba, hogy segítsék a láb helyzetét. Ezután súlyt helyeznek a csapokra, hogy meghúzzák a lábat és a törést a megfelelő helyzetben tartsák.

Gyógyulási időszak medencetörés kezelés után

A fenti kezelések elvégzése után általában a rehabilitációs vagy gyógyulási időszakba lép. Ebben az időszakban általában fizikoterápiára lesz szüksége, hogy erősítse az izmokat és a csontokat, hogy segítsenek a mozgásban.

Foglalkozási terápiát is kaphat, hogy segítsen a napi tevékenységekben, például fürdésben, öltözködésben és főzésben. Ebben a foglalkozási terápiában is a terapeuta határozza meg, hogy kell-e sétáló vagy kerekes szék a tevékenységekhez.

A felépülési időszak alatt ne felejtse el mindig kielégíteni a szükséges táplálkozási szükségleteket a csonttörések esetén ajánlott ételek fogyasztásával. További információért forduljon orvoshoz.