Stockholm-szindróma: Amikor a túszok együtt éreznek fogvatartóikkal

Ha hallottál már olyan furcsa esetekről, amikor az emberrablás áldozatai sajnálják, kedvelik vagy akár igazolják is az emberrabló tetteit, akkor ez a Stokholm-szindróma egyik példája. Az utóbbi időben azonban a Stokholm-szindróma meghatározása egyre szélesebb. Nem csak az emberrablás eseteire terjed ki, hanem az olyan erőszakos esetekre is, mint a családon belüli erőszak és a randevúzási erőszak.

Fedezze fel a Stockholm-szindróma eredetét

Stockholm-szindróma A Stockholm-szindróma egy kriminológus és pszichiáter, Nils Bejerot kifejezés. Bejerot a túszok és az erőszak áldozatai által tapasztalt pszichológiai reakciók magyarázatára használja.

A Stockholm-szindróma elnevezés a Sveritges Kreditbank bankrablásának esetéből származik, amely 1973-ban történt Stockholmban, Svédországban. Ez a rablás akkor kezdődött, amikor a Jan-Erik Olsson és Clark Olofsson nevű szélhámosok berontottak a bankba, és túszként ejtették a bent rekedt négy banki alkalmazottat. A túszokat pénztárolóba zárják ( boltívek) 131 órán keresztül vagy körülbelül 6 napig.

A rendőrségi nyomozási jelentések azt mutatják, hogy miközben túszként tartották az áldozatokat, különféle kegyetlen bánásmódban és halálos fenyegetésben részesültek. Amikor azonban a rendőrség tárgyalni próbál a két rablóval, a négy túsz valójában segít és tanácsot ad Jan-Eriknek és Clarknak, hogy ne adja fel a rendőrséget.

Sőt kritizálták a rendőrség és a kormány erőfeszítéseit, amiért érzéketlenek a két rabló nézetei iránt. Miután a két rablót elkapták, a négy túsz szintén nem volt hajlandó tanúskodni Jan-Erik és Clark ellen a bíróságon.

Ehelyett a túszok azt állították, hogy a rablók visszaadták az életüket. Még azt is mondták, hogy jobban félnek a rendőröktől, mint a két rablótól. Nem kevésbé érdekes, hogy a rablás egyetlen női túsza igazából szerelmet vallott Jan-Eriknek egészen addig, amíg össze nem jegyezték magukat.

Azóta a hasonló esetek Stockholm-szindróma néven is ismertek.

A Stockholm-szindróma az önvédelem egyik formája

A Stockholm-szindróma vagy a Stokholm-szindróma olyan pszichológiai reakció, amelyet az emberrablás áldozatának az elkövetővel szembeni szimpátiája vagy vonzalma jellemez.

A Stockholm-szindróma önvédelmi mechanizmusként jelenik meg, amelyet az áldozat tudatosan vagy öntudatlanul is megtehet. Alapvetően az önvédelmi reakció olyan viselkedést vagy attitűdöt vált ki az emberben, amely ellentétes azzal, amit valójában érez, vagy amit tennie kellene.

Ezt az önvédelmi mechanizmust kizárólag az áldozat hajtja végre, hogy megvédje magát a fenyegetésektől, traumatikus eseményektől, konfliktusoktól és különféle negatív érzésektől, mint például a stressz, a szorongás, a félelem, a szégyen vagy a harag.

Az áldozat valójában együtt érez az elkövetővel

Amikor egy emberrabló túszt vagy családon belüli erőszak áldozatát ijesztő helyzetben tartják, az áldozat dühös, szégyellni fogja magát, szomorú lesz, fél, és gyűlöli az elkövetőt. Ha azonban hosszú ideig viseli ezen érzések terhét, az áldozat lelkileg kimerül.

Ennek eredményeként az áldozat védekező mechanizmust kezd kialakítani azáltal, hogy olyan reakciót alakít ki, amely teljesen ellentétes azzal, amit valójában érez, vagy tenni kellene. Így a félelem szánalommá, a harag szeretetté, a gyűlölet pedig szolidaritássá.

Ezen túlmenően egyes szakértők szerint a túszejtő cselekedeteit, például az áldozat etetését vagy életben tartását, valójában a megmentés formájának tekintik.

Ez azért történhet meg, mert az áldozat úgy érzi, hogy az életét veszély fenyegeti. Míg az egyetlen ember, aki megmentheti és elfogadhatja őt, az maga az elkövető. Akár az elkövető által adott étellel, akár csak az áldozat életben hagyásával.

Tipikus Stockholm-szindróma tünetei

A Stockholm-szindróma egy rendellenesség. Valójában a szakértők egyetértenek abban, hogy ez az állapot az egészségtelen kapcsolatok egyik formája.

Csakúgy, mint az egészségügyi problémák általában, a Stockholm-szindróma is mutat jeleket vagy tüneteket. A Stockholm-szindróma legjellemzőbb jelei és tünetei a következők:

  • Pozitív érzelmeket keltsen az emberrabló, a túszejtő vagy az erőszak elkövetője iránt.
  • Negatív érzések kialakulása a családdal, rokonokkal, hatóságokkal vagy a közösséggel szemben, amely megpróbálja megszabadítani vagy megmenteni az áldozatot az elkövetőtől.
  • Kimutatja az elkövető szavainak, cselekedeteinek és értékeinek támogatását és jóváhagyását.
  • Vannak pozitív érzések, amelyek az elkövető részéről felmerülnek vagy nyíltan közvetítenek az áldozat felé.
  • Az áldozat tudatosan és önként segíti az elkövetőt, akár bűncselekmény elkövetésében is.
  • Ne akarjon részt venni vagy részt venni az áldozatnak az elkövetőtől való kiszabadítására vagy megmentésére irányuló erőfeszítésekben.

Egyes esetekben az áldozat érzelmi kötődést is érezhet az elkövetőhöz. Az elkövető és az általában elszigetelt áldozat közötti intenzív interakció és kommunikáció arra készteti az áldozatot, hogy meglátja az elkövetőhöz való hasonlóságát, akár társadalmilag, akár érzelmileg, akár pszichológiailag. Tehát onnantól kezdve az áldozat együttérzést és együttérzést válthat ki az elkövető iránt, sőt szeretetet is.

Erőfeszítések a Stockholm-szindrómás emberek rehabilitációjára

A jó hír, hogy a Stockholm-szindrómában szenvedők még akkor is felépülhetnek, ha ez nem lehet azonnal. Általában az orvosi csapat egy pszichológussal együtt javasolja az áldozatnak a rehabilitációt.

A rehabilitációs időszak hossza személyenként eltérő, mert attól függ, hogy milyen erős a kapcsolat az elkövetővel, és hogy az áldozat továbbra is kommunikál-e az elkövetővel.

Mint a legtöbb súlyos trauma esetében, támogató megközelítést és pszichoterápiát kell követni. A család vagy a legközelebbi hozzátartozók odafigyelésére és támogatására is nagy szükség van. Különösen, ha az áldozatnak olyan szövődményei vannak, mint a depresszió.

Az áldozathoz legközelebb állók erkölcsi támogatása optimálisabbá teheti a rehabilitációs folyamatot, így nagyobb az esélye annak, hogy az áldozat gyorsan felépül ebből a szindrómából.


$config[zx-auto] not found$config[zx-overlay] not found