emailvision.org

Az etetőcső egy olyan eszköz, amellyel a tápanyagokat közvetlenül olyan személy gyomrába juttatják, aki nem tudja lenyelni a saját ételét.

Néhány gyakori ok, amiért egy személynek szüksége lehet etetőcsőre:

• hatástalan nyelési mechanizmus
• kómában vagy vegetatív állapotban
• a fej és a nyak rákja, így nem tud nyelni
• krónikus étvágytalanság súlyos betegség vagy sérülés következtében

Az etetőcsöveknek három fő típusa van, nevezetesen:

Nasogastrikus: Ez az NG-csőként is ismert etetőcső kevésbé invazív, mint a G- vagy J-cső (lásd alább), és csak ideiglenesen használják. A nasogasztrikus szonda vékony, könnyen leengedhető az orrból, a nyelőcsövön keresztül a gyomorba, és könnyen kihúzható. Mivel vékonyak, ezek a tömlők gyakran eltömődnek, és új betétet igényelnek. Ezeknek a csöveknek a használatát azonban összefüggésbe hozták arcüreggyulladással és más fertőzésekkel is. Ettől függetlenül ez a cső a legegyszerűbb és legmegbízhatóbb módja a nyelési nehézségekkel küzdő betegek táplálásának a kórházban.

Gyomorcsövek: G-szondának vagy PEG-szondának is nevezik, a gyomorszonda egy állandó (de visszafordítható) típusú etetőszonda. A G-cső elhelyezése kisebb műtétet igényel, amelynek során egy G-csövet helyeznek be a has bőréből közvetlenül a hasba. Ezt a csövet a has belsejébe helyezik egy feltekert dróttal, amelyet általában "pigtailnek" neveznek, vagy egy kis hőlégballonnal. Ez a művelet biztonságos, de kis százalékban komplikációkat, például vérzést és fertőzést okozhat.

Jejunostómiás csövek: Más néven J-cső vagy PEJ-cső, a jejunostómiás cső hasonló a G-csőhöz, de a vékonybélben végződik, így áthalad a gyomron. Ez különösen igaz azokra az emberekre, akiknek a gyomra a rossz motilitás miatt nem képes táplálékot juttatni a belekbe. Gyakran használják gastro-oesophagealis reflux betegségben (GERD) és elhízottakban is.

Mikor igazán hasznos az etetőcső használata?

Az etetőszondák különösen hasznosak azok számára, akik egy akut betegség vagy műtét következtében nem tudnak táplálkozni, de még van esélyük a gyógyulásra. Az etetőszondák azoknak a betegeknek is segítenek, akik átmenetileg vagy tartósan nem tudnak nyelni, de normális vagy ahhoz közeli funkciójuk van. Ilyen esetekben az etetőcső szolgálhat az égetően szükséges táplálék vagy gyógyszeres kezelés egyetlen módjaként.

Az etetőcsövek segítenek a stroke túlélőin?

Az etetőcsövek segíthetnek a stroke túlélőin. Tanulmányok kimutatták, hogy a kórházba került stroke-os betegek akár 50%-a jelentősen alultáplált. Ennél is fontosabb, hogy a kiegészítő vizsgálatok kimutatták, hogy az alultápláltság megelőzése a betegek tápszondán keresztül történő etetésével az akut stroke korai szakaszában javítja a gyógyulásukat azokhoz a betegekhez képest, akik nem használnak szondát. A stroke első 30 napjában gyakran használt csőtípus az NG cső.

Egyes esetekben az etetőcső használata nagyon ellentmondásos lehet. Ezek a következők:

• Állandó tápszonda behelyezése olyan személybe, aki egy hamarosan véget érő progresszív és halálos betegség (például áttétes rák) miatt kómában van
• Állandó etetőszonda elhelyezése olyan személynél, aki betegsége miatt nem tudja kifejezni vágyait, de korábban azt mondta, hogy nem szeretné, ha szondán keresztül táplálják
• Állandó tápszonda behelyezése súlyos agykárosodásban szenvedő, gyógyulásra esélytelen, de csak mesterséges táplálékon túlélő kómás betegbe
• Etetőcsövet helyezni egy olyan személyre, aki aláírta vagy elhatározta, hogy soha nem akarja, hogy etetőcsövön keresztül etessék.

Sajnos az orvosok és a családok közötti alapos megbeszélések ebben a kérdésben nem úgy alakultak, ahogyan kellett volna. Sok orvos siet az etetőszonda behelyezésére, és sok család siet megegyezni anélkül, hogy teljesen megértené az állandó etetőszonda előnyeit és következményeit.