Lobotómiák, szörnyű eljárás a mentális zavarok "gyógyítására".

A múltban a mentális zavarokkal kapcsolatos tudomány és kutatás nem volt olyan megfelelő, mint manapság. Ennek eredményeként a mentális zavarokkal (ODGJ) élő emberek kezelése önkényes és szadisztikusnak mondható. Az egyik a lobotómiás vagy leukotómiás eljárás. A lobotómia egy szörnyű agyműtét a 20. század közepéről, amelyet ma már nem gyakorolnak. Milyen volt az eljárás és milyen eredménnyel járt? Hallgasd alább, igen!

Mi az a lobotómia?

A lobotómiák agysebészeti műtétek olyan mentális zavarokban szenvedő betegeknél, mint a skizofrénia, a depresszió, a bipoláris zavar és a PTSD. Az ötletgazda egy portugál neurológus, António Egas Moniz. Ezt az eljárást később idegsebészek fejlesztették ki világszerte, köztük Walter Freeman az Egyesült Államokból. A lobotómiát 1935-től az 1980-as évekig széles körben alkalmazták.

A lobotómia célja a mentális betegek "megnyugtatása" az elülső prefrontális lebenyben lévő agyszövet sérülésével vagy elvágásával. Mert a múltban úgy gondolták, hogy a mentális zavarokat az egyén túlzott érzelmei és reakciói okozzák. Tehát az agy prefrontális lebenyének hálózatainak átvágása várhatóan képes lesz megszüntetni ezen érzelmek és reakciók "feleslegét". Így a beteg nyugodtabbá és könnyebben irányíthatóvá válik.

Hogyan történik a lobotómiás eljárás?

A lobotómia alkalmazásának kezdetén a páciens elülső koponyája perforált lesz. A lyukból az orvos folyékony etanolt fecskendez be, hogy elpusztítsa a rostokat a prefrontális lebenyben. Ezek a rostok összekötik a prefrontális lebenyet az agy többi részével.

Később ezt az eljárást úgy frissítették, hogy az agy elülső részét vashuzalokkal károsították. Ezt a drótot a koponya nyílásán keresztül is bevezetik.

Mintha ez a két módszer nem lenne elég szadista, Walter Freeman egy új, sokkal vitatottabb módszert hozott létre. Anélkül, hogy lyukakat ütne a koponyán, Walter egy speciális eszközzel, például egy nagyon hegyes vashegyű csavarhúzóval átvágná az agy elülső részét. Ezt az eszközt a páciens szemüregen keresztül kell behelyezni. A beteget nem érzéstelenítik gyógyszerekkel, hanem speciális elektromos hullámmal áramütést kapnak, így a beteg eszméletlen.

A lobotómia veszélyes eljárás, amely nem segít a betegen

A lobotómia gyakorlatát eleinte sikeresnek tartották, mert a páciens nyugodtabbá vált. A nyugalom azonban itt azt jelenti, hogy lelkileg és fizikailag is bénultnak lenni. Megjegyezte egy neurológus és pszichiáter dr. John B. Dynes, a lobotómia áldozatai élőhalotthoz hasonló tüneteket mutattak. Elveszítik a beszéd, a koordináció, a gondolkodás és az érzelmek érzésének képességét.

A családok számára könnyebbé válik a betegek ellátása, mert már nem robbannak fel. A beteg lelki állapota azonban nem javult. A család beszámolói szerint a mindennapi betegek csak üres tekintettel meredtek a távolba. Végül a beteget egy életen át elmegyógyintézetben kellett kezelni, mert nem tudott olyan tevékenységeket végezni, mint a normális emberek, például enni és dolgozni.

Ennek természetesen az az oka, hogy a prefrontális lebenyük ilyen módon sérült. A prefrontális lebeny felelős az agy végrehajtó funkcióinak végrehajtásáért. Például döntéshozatal, cselekvés, tervezés, szocializáció másokkal, kifejezések és érzelmek kimutatása és önkontroll.

Sok más esetben a betegek meghalnak lobotómiás műtétek elvégzése után. Az ok egy hatalmas agyvérzés.

Mentális zavarok kezelése a modern időkben

Az 1980-as évek végén a lobotómiás eljárást végül megszüntették, és betiltották a gyakorlatból. Ezenkívül az 1950-es években elkezdték fejleszteni a mentális zavarok gyógyszeres kezelését. Ez az új kezelés végül sikerült megváltoztatnia a lobotómia szadista gyakorlatát.

Napjainkban az ODGJ kezelését antidepresszáns vagy antipszichotikus gyógyszerek, tanácsadó terápia vagy a kettő kombinációja jelenti. Bár eddig nem létezik azonnali gyógymód vagy eljárás a mentális zavarok gyógyítására, a modern orvostudomány ma már sokkal hatékonyabban kezeli a mentális zavarok tüneteit, és javítja az ODGJ életminőségét.


$config[zx-auto] not found$config[zx-overlay] not found