Vakcina története: a tehénhimlőtől a veszettségig

A védőoltások az egyik legfontosabb megelőzés a rendkívül fertőző betegségek ellen. Sokféle oltóanyagot gyártottak a betegség megelőzésére. De tudja, hogyan fedezték fel a vakcina eredetét?

Az oltások előtti korszak

A vakcina kifejezést csak 1796-ban ismerték, amikor felfedezték az első himlőoltást. Ezt megelőzően az ókori Görögország, ie 429 óta törekedtek a fertőzések megelőzésére. Abban az időben egy görög történész felfedezte, hogy a himlőből felépült emberek soha nem fertőződtek meg másodszor is himlővel.

900-ban a kínaiak felfedezték az oltás egy ősi formáját, nevezetesen a variolációt. A varioláció az a folyamat, amely során a himlővírust a himlőben szenvedők elváltozásaiból egészséges emberekre továbbítják, a himlőfertőzés megelőzése céljából. A variációk a 18. században kezdtek elterjedni az európai talajra, amikor kitört a himlő. Változással a himlő halálozási aránya ekkor csökkenthető.

Edward Jenner, tehénhimlő és variola

Az első vakcina a variola vagy himlő ellen készült, amelyet a nagyon halálos variola betegség megelőzésére készítettek. A vakcinát egy Edward Jenner nevű orvos készítette Berkeley-ben, egy vidéki angliai területen 1796-ban.

A tehénhimlő-elváltozásokból származó genny eltávolításával egy tejeslány kezéből dr. Jenner egy 8 éves fiút, James Phippst fertőzött meg tehénhimlő vírussal. Hat héttel később dr. Jenner variolációt hajtott végre (a genny átvitele egy variola fertőzött ember aktív léziójából egy másik egészséges ember karjára tű segítségével) a variolavírussal fertőzött Phipps karjának 2 pontján.

Ennek eredményeként kiderült, hogy a fiú nem fertőzött variolával, és annak ellenére is egészséges maradt, hogy a variolációs eljárást másodszor is megismételték.

Mit szólna dr. Jennernek támadt egy vakcina ötlete?

Az az érdekes, hogy egy vidéken élő orvos hogyan tud előállni a vakcina koncepciójával a korlátozott lehetőségek közepette? Eleinte dr. Jenner odafigyel a helyi lakosságra, akiknek többsége gazdálkodóként él. Azok, akik tehenet fejnek, gyakran tehénhimlővel fertőződnek ( tehénhimlő ), ami pustulák megjelenését okozza a kézen és az alkaron.

Kiderült, hogy akik megfertőződtek tehénhimlővel, azok immunisak lettek a variola fertőzésre, amely akkoriban volt a faluban. Ezzel a tapasztalattal dr. Jenner elindította a világ első klinikai kutatását. Ez a kutatás alternatívát jelent az 1600-as évek Ázsiában, illetve az 1700-as évek elején Európában és Amerikában végzett variációval szemben.

Miért nevezik ezt vakcinának?

A vakcina kifejezést dr. Jenner, mert ez az anyag a tehénhimlőből származik, ahol latinul a tehén vacca. A vakcina kifejezés a variola vakcinára utal, amíg 1885-ben Louis Pasteur vegyész fel nem fedezte a veszettség elleni vakcinát. Azóta a vakcina kifejezés általánosabbá vált, nevezetesen az attenuált vagy inaktivált mikroorganizmusokat tartalmazó szuszpenziók, amelyek immunitást generálnak és megelőzik a betegséggel való fertőzést.

Siker a különböző betegségek megelőzésében szerte a világon

Azóta a vakcinák folyamatosan fejlődnek, és a fertőző betegségek megelőzésének egyik fő pillérévé váltak. Az oltás sikerének egyik legnagyobb jele az volt, amikor 1956-ban a WHO-nak sikerült felszámolnia a himlőt azáltal, hogy az egész világra kiterjesztette a himlőoltás lefedettségét.

1980-ban végre felszámolták a himlőt, ami az orvosi világ egyik legnagyobb vívmánya. A himlőn kívül számos más betegség ellen is találtak vakcinát, mint például a kanyaró, a gyermekbénulás, a pertussis, a diftéria és a tetanusz.

A történelemből ítélve a vakcinák készítésének célja nem más, mint az emberiség megmentése az olyan halálos fertőző betegségektől, mint a himlő. Ne hagyja, hogy a hanyagság és a homályos információk félelmet keltsenek az oltástól.

Szülővé válás után szédül?

Csatlakozzon a szülői közösséghez, és találjon más szülők történeteit. Nem vagy egyedül!

‌ ‌


$config[zx-auto] not found$config[zx-overlay] not found